KIÉGÉS

Túl nagy lánggal égni – Ez már kiégés?

A stresszt ma már tulajdonképpen bátran tekinthetjük a mindennapi élet hozzávalójának. Gyakorlatilag nem találunk olyan feladatot, vagy munkakört, amely nem járna bizonyos mértékű stresszel. Ám ez egyáltalán nem baj! Önmagában a stressz nem rossz vagy jó dolog, sokkal inkább egy olyan feszültség, amely megfelelő kezeléssel és szint alatt tartással még segítheti is a munkahelyi teljesítmény fokozását.

Azonban van az a szint, amikor a dolgok kicsúsznak a kezeink közül, ez alól pedig a fokozott stressz, a munkahelyi feszültség sem képez kivételt. Ha pedig minden összeomlik – vagy legalábbis úgy érezzük -, megeshet, hogy minket is maga alá temet a kártyavár. S bár gyakran hallunk a kiégésről, sőt, gyakran mondjuk mi is másoknak, valahogy az öndiagnózisban (vagy ami még fontosabb, az öngondoskodásban) nem vagyunk igazán jók.

Úgyhogy nézzük most meg azokat a jeleket, amelyek a kiégésre utalhatnak!

A legfontosabb tünetek elég általánosak, megjelenhet motivációhiány, lehangoltság, csökkenő munkakedv és alacsony produktivitás. Azonban a kiégés már túlmutat a munkahelyi teljesítményen, kiterjedhet a magánéletre és az általános közérzetre is. Ezáltal a személyes kapcsolatok romlása, csökkenő általános energiaszint, fizikai, mentális és érzelmi kimerültség jelentkezhet, amit az immunrendszer gyengülése (azaz a betegségekre való fokozott hajlam) tetézhet.

A kiégés tehát egy összetett tünetegyüttes, amely a munkahelyi kimerülésből indulva mindent átsző.

Hogyan juthatunk el a kiégésig? És mi van a kiégés után?

A kiégéshez vezető utat és a kiégés folyamatát is fázisokra osztják a szakértők. Találkozhatunk négy-, öt és akár tizenkét lépcsős felsorolásokkal, de most ezek közül egy öt stádiumot megkülönböztetőt idézünk.

1. „Mézeshetek”: Az új pozíció vagy munkahely izgalmas kihívásokat tartogat, teljes embert követel és sok szempontból tökéletes. Leszámítva egyet: az egyén megfeledkezik a regenerációról. Túl sokat áldoz fel a munka oltárán, hiszen megélése szerint az, amit csinál, szinte kikapcsolódás. Boldog időszak ez, azonban hamar véget érnek a mézeshetek.
2. A stressz megjelenése: A feszített munkatempó és a folyamatos készenlét sokat kivesz az emberből. A pihenés hiánya, az állandó teljesítménynyomás felemészti az energiatartalékokat, ráadásul a kezdeti lila köd is szertefoszlik, természetes módon megjelenik a kihívásokkal járó stressz.
3. A stressz krónikussá válik: A megjelenő, majd egyre tovább fennálló stresszhelyzet egyre jobban rátelepszik a munkanapokra. Szorongássá válik és krónikus formában az élet minden pillanatában ott van. Esőfelhőként követi az egyént, akinek így elkezd romlani a teljesítménye, visszaesik a produktivitása és akár fizikai tüneteket is produkálhat – gyakran anélkül, hogy azonosítaná a problémák forrását.
4. Kiégés: A kiégés sokkal inkább folyamat és nem pillanatnyi esemény. Azonban mégis megkülönböztethetünk egy pontot, amikor a krónikus stressz kezelhetetlenné válik, a generalizált szorongás pedig ellehetetleníti a mindennapi teljesítményt. Ez a kiégés és általában ez az a fázis, amikor észrevesszük, hogy „baj van”. Pedig jól látszik, a gond nem itt kezdődött…
5. A kiégés tüneteinek állandósulása: Amennyiben a problémák megoldása várat magára, a kiégés tünetegyüttese (burnout syndrome) állandósul a személy életében. Mindennapi társsá válik és nagyon sok esetben vezet a munkahely elhagyásához, felmondáshoz, ráadásul a problémák az új helyen vagy az új munkakörben sem enyhülnek később.

Ez biztosan elkerülhetetlen?

A fent leírtak alapján persze úgy hangzik, mintha a kiégés az egyén problémája lenne, pedig sokkal inkább arról van szó, hogy a munkahely, a munkaszervezés és a munkahelyi környezet is hozzájárul a stressz-szint emelkedéséhez. Ahhoz, hogy ezt az ijesztő és akár végzetes (legalábbis a karrier-szakasz szempontjából végzetes) pontot elkerüljük, vezetőként is sokat tehetünk.

Egyrészt a munkakörök kialakításakor, a kiválasztás során vagy a munkaidő beosztásakor. A munka-magánélet egyensúly ugyanis valóban fontos, még akkor is, ha közhellyé használtuk a szókapcsolatot az elmúlt években. A megfelelő egyensúly érdekében kérhetünk szervezetfejlesztési segítséget vagy támogatást a kollégáink számára akár egyéni, akár csoportos fejlesztés keretében. De a legfontosabb talán mégis az, hogy a látható jeleket felismerve megfelelő hátteret biztosítsunk a kiégés előtt álló kollégának, vagy szükség esetén megteremtsük mindezt önmagunknak.